Mintegy száz festményen, számos grafikán és fotón keresztül tekinti át a száz éve született Rozsda Endre életművét a Magyar Nemzeti Galéria - Az idő ölelésében című, november 19-től látogatható időszaki kiállítása. A Rozsda Endre Baráti Társaság és a Budapesti Francia Intézet együttműködésével létrejött retrospektív tárlat éppen a festő születésének 100. évfordulóján nyílik, megújult kiállítási térben.
A Francia Intézet és Rozsda kapcsolata hosszú múltra tekint vissza: miután a kommunisták betiltották a festő műveit, és Rozsda az 1956-os forradalom során elhagyta Magyarországot, a Francia Intézet akkori igazgatója, Guy Turbet-Delof csempészte ki autójában a művész itt maradt munkáit. Az érdekesség továbbá a kapcsolatban, hogy míg most a Nemzeti Galériában jelenleg három francia vonatkozású időszaki kiállítás is látható: Rozsda képei mellett francia és magyar impresszionisták, valamint Marc Chagall és Ámos Imre ikertárlata várja a közönséget az MNG-ben, addig a párizsi Musée d'Orsay - Allegro Barbaro címmel éppen a magyar modernista festők és Bartók Béla kapcsolatát bemutató kiállításnak ad otthont.
Novák Katalin frankofón ügyekért felelős miniszteri biztos Rozsda életének egy másik fontos momentumát idézte fel: festő barátai, Ámos Imre és Anna Margit 1938-ban elhívta el Rozsdát egy Bartók-koncertre a Zeneakadémiára. Bartók játéka és zenéje annyira megbűvölte a festőt, hogy úgy érezte: "nem a maga kortársa".
A Rozsda-kiállítás mindegyik terme a mester egy-egy eltérő arcát, egyben egy-egy alkotói korszakát mutatja be, kronologikus rendben.
Rozsda Endre Aba-Novák Vilmos tanítványaként kezdte pályafutását; fiatalkori munkái közül az MNG látogatói egyaránt találkozhatnak plen air és műteremben készült festményekkel. Éles szemléletmódbeli váltást mutatnak a művész 1938-as Párizsba érkezése után készített munkái, amelyek sem absztrakt, sem figuratív alkotásokként nem sorolhatók be egyértelműen. Rozsdának 1943-ban haza kellett menekülnie, majd a háború után az alapítók egyikeként csatlakozott az Európai iskolához; ekkori képeinek tónusai egyre finomabbá válnak, művein megjelennek a mikroszkopikus részletek. A Rákosi-korszak szilenciumra ítélte a művészt, aki 1956-os emigrálása után, Párizsban térhetett vissza ismét a festészethez. Munkáiban ekkor már a dekonstrukció újabb szintjére jutva Rozsda szinte építészeti struktúrákat hozott létre festményein, kaleidoszkopikus képeit aprólékos, geometrikus szerkesztésmód jellemzi.
Baki Péter válogatásában gazdag anyag tekinti át Rozsda Endre fotográfiai munkásságát, amely festészetére is kihatással volt, csakúgy, mint korábbi és kortárs alkotók képei. Ezeket a kölcsönhatásokat mutatják be Rozsda és mások mellett Csontváry, Picasso, Klee, Max Ernst, André Masson vagy Picabia egymás mellé helyezett alkotásai.
Rozsda Endre Franciaországban jelenleg jól ismert és igen nagyra becsült művész, és a francia fél reményei szerint az MNG 2014. március 2-ig látogatható kiállítása hozzájárul a festő elismertségének növeléséhez szülőhazájában is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése