Csak szexre kellesz

Natalie Portman (Emma) és Ashton Kutcher (Adam) egy táborban ismerkedtek meg még gyerekkorukban. Az élet mindig összehozta őket és mindig csak pár röpke pillanatra. Ám történik valami, ami mindkettőjük életét megváltoztatja. Lefekszenek egymással, újra és újra. A dolgot bonyolítva egyességet kötnek, hogy kizárólag szexpartnerek lesznek és semmilyen formáját nem mutathatják az érzelmeknek. Ez nehezebb mint gondolnák...

Nos ez ismét egy Valentin napi filmecske. Először is kezdem a személyes véleményemmel. Szerintem egy nagyon jó vígjáték és a film egy nagy részén még nem is érezzük annyira a romantikát a végén. A film egy fordulópontján elkezdjük megismerni a főszereplőink, olyan tulajdonságait, melyeket nagyon jól rejtettek előlünk. Meg vallom értelmetlennek találtam az elejét, mert túl sok minden történik és kicsit hülye sorozatban. Érezni az állandó erotikával töltött poénok erejét, ezzel is emelve a filmbéli hangsúlyát magának a szexnek. Bár a címből ítélve a férfiak is beülhetnek a moziba hátha elcsíphetnek egy keveset Natalie Portman kegyeiből (bár ilyenkor barátnővel ez nem lenne túl illendő), sok jóra ne számítsanak. Meg kell hagyni a színésznő férfi szemmel nem elhanyagolható. Kifejezetten elbűvölő, úgy, hogy közben szexy is. Szép szerelmes film és bemutatja, hogyha egy emberrel szexelünk huzamosabb ideig, elkerülhetetlen, hogy érzelmek alakuljanak ki közöttünk. Megmutatja, hogy aki ódzkodik az érzelmektől, végül fájó szívvel döbben rá, hogy körülötte mindenki boldog és a szerelem túl bonyolult ahhoz, hogy ne akarjuk magunkévá. Ez egy jó adag kellemes nevettető humorral fűszerezve okozhat pár boldog pillanatot erre a másfél órácskára.

Mint már említettem a film címe hallatán még nem kell a szexre gondolnunk. Hollywood túl prűd ahhoz, hogy bármi hasonlót mutasson a képernyőn. Mondjuk úgy, itt is fel tűnik a jól ismer "L" alakú takaró, ami a férfinak csak az alsó testét, de a nőt teljesen befedi. Van a filmben pár olyan jelenet, amitől dőlhetünk a röhögéstől, ám ezt a film felétől "elrontják" a romantikus befejezések. A hangulata kellemes és ez az amin Valentin napon összeugraszthatja a párokat, hogy a moziban egymásba dőlve újraélhessék a szerelem értelmetlenségét és létfontosságát. A szereposztásokról még félve beszélek, mert a színészekről szóló pletykákhoz nem értek, de nem is érdekel. Egy színészt nem azért szeretünk, mert jár valakivel, mert történik vele valami, hanem mert jól alakítja a szerepét. Úgy tűnik, itt a két szereplőnk egymásra ösztönzően hatottak. Mindenesetre ez olyan film lett, amit szívesen néznék meg újra és újra is. Szerelmünkkel betehetjük a közös filmtárba, és szebb estéken ágyba bújni és összeölelkezve újranézni. Jó szórakozást hozzá.