Ha azt mondom OzzyOsbourne, Jimi Hendrix, Gene Simmons, Axl Rose, vagy Lemmy, akkor mindenki a kemény, extravagáns, vad, bőrruhás rosszfiúra asszociál, de miért? Mert a zenéjük szövegei azon kívül, hogy súlyos mondanivalót tartalmaznak, még néhol káromkodással is vegyülnek? Az egyszer szent, hogy ezeknek a művészeknek az életfilozófiájuk cseppet sem hasonlítható össze a mai modern zene „kiválóságaiéval”. Ha már napjaink popikonjairól beszélünk, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett sem, hogy a kulturáltabb stílust képviselő énekesek, zenészek néha ugyanúgy hívják fel magukra a figyelmet, mint ahogy azok, akik ezt a mocskos viselkedést belecsempészik az egyébként sem visszafogott előadásukba. „Ne ítélj első látásra", mondja az a bizonyos közmondás. Úgy gondolom, hogy bármennyire is rettegünk, vagy épp elítéljük a Hard rock, és a metál zene képviselőit, ugyan úgy fiatalok, és idősebbek egyaránt rajonganak az ütős ritmusokért. Ezért nem feltétlen gondolom azt, hogy ha például szóba kerül Ozzy „denevéres kalandja”, elrettentő példaként kell hivatkoznunk rá, mert bármennyire is nagy felháborodást váltott ki a nagyérdeműből, mégis róla beszéltünk, és voltak, akik utánozták a rock nagyágyújának a kis attrakcióját.
A hard rock egyre népszerűbb műfajjá nőtte ki magát, a 60-as évek garázs, és pszichedelikus rockzenéjéből. Műfai sajátosságai miatt erősen befolyásolta az utókor zenei világát. Ma már talán nem is találunk olyan dalt, amelybe nem lenne némi szólógitár részlet, ami ebből a műfajból nőtte ki magát. Elengedhetetlen és legfontosabb hangszerei az „uralkodó” elektronikus gitár, a basszusgitár, és a dobok. A 70-es években a hardot követte a Heavy metal, a két műfaj képviselőit gyakran emlegetik együtt, úgy, mint hard rock és heavy metal zenekarok.
A Hard rock egyfajta életérzés, amelyre az egyik legnagyobb bizonyíték, a Motörhead nevezetű heavy metal banda.
„Playing for the high one, dancing with the devil,
Going with the flow, it's all a game to me,”
(Istennek játszani, az ördöggel táncolni, sodródni az árral, ez mind csak játék nekem) részlet az egyik legmeghatározóbb rock zenekar egyik dalszövegéből. Ez a szövegrészlet azt fejezi ki hogy sem Istenhez, sem pedig az ördöghöz nem akarnak tartozni. Egyszóval függetlenséget fejez ki.
Az egyik személyes kedvencem az Avenged Sevenfold nevű amerikai hard rock banda. Az 1999-ben berobbant csapat, jó példa arra, hogy a zord külső érzelmes belsőt rejt. Elsősorban azért rajongom ennyire értük, mert amikor éppen „tombolós” hangulatomban vagyok, akkor ugyan úgy megtalálom a számomra legkedveltebb zeneszámot, mint akkor amikor szentimentálisabb vagyok. M. Shadows, a csapat oszlopos tagja, a következőket nyilatkozta, nemrégiben megjelent stúdióalbumukról: „Ez egy sötét album. A zene érzelmes”. Kissé paradoxon, de ha arról beszélünk, hogy még a legmegszelídíthetetlenebb rock 'n roll virtuóz is lecsendesíthető, akkor ez az idézet talán egy jó példa rá.
Mindenesetre az lebegjen a szemetek előtt, hogy ha Ozzy, vagy bármelyik másik rock 'n roll sztár neve kerül említésre, nem minden esetben a rosszra, és a terrorra kell gondolni. ők is emberek, és e-mellet még igazi legendák, akik sokat tettek már le a hard rock, és a heavy metal asztalára.
Hivatkozás:magyardiplo.hu/ Hardrock – a nagyon is élő legenda, írta: EVELYNE PIEILLER
