Magyarósi Éva a kortárs képzőművészeti színtér ambiciózus, a társadalmi problémákra érzékeny és nyitott
fiatal alkotója. Munkáira a médiaművészet, valamint a klasszikus grafikai
és festészeti eljárások új, kísérleti összekötése jellemző. Magyarósi Éva nagy témát választott, és messzire ér
benne. Ez a hatalmas kísérlet nem más, mint annak a megértése, vizuális rögzítése, hogy miként működik a
legközelebbi szeretteink elmúlását kísérő emlékezet.
„Láthatatlan
rajzai” az emlékezet láthatatlan határait igyekeznek megtalálni. Műcsarnok-beli
kiállítása annak a munkafolyamatnak a része, melyben az emberi emlékezet azon vakfoltjait
igyekszik feltárni, amelyek egy-egy megélt pillanatot, élményt kitörölnek,
míg másokat kiemelnek. Különleges történetekben próbálja tetten érni ezeket a
jobbára irracionális momentumokat. A bemutatott anyagok egy része talált, második világháborús családtörténeti töredékeken
alapul, más részük a művész családtagjainak történeteit dolgozza fel.
A Magyarósi-montázsfilmek a Pilinszky-életmű alapvető kérdéseit fűzik
tovább, amikor az áttetsző üvegképekben az élők szeretteik elvesztése
miatti kiszolgáltatottsága vagy éppen zsarnoki elnyomásnak kitett törékenysége
sejlik fel.
„Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.”
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.”
A filmek és képsorozatok összefüggéseit az installációhoz készült versek és a
speciálisan ehhez komponált zene (zeneszerző: Vígh Mihály) is tovább
erősítik. Pilinszky verse, haikuja mellett Éva saját verse is felhangzik
édesapjáról, az Apámnak címet viselő első részben.
A
kiállítás május 17. és június 24. között
tekinthető meg a Műcsarnokban.
