Nemrég letéve az 50
árnyalat trilógia utolsó részét, büszkén állíthatom magamról, hogy –bár kicsit
megkésve- de ismerem az utóbbi idők talán legnagyobb bestsellerét. Általában
nem olvasom el a regényeket csak azért, mert azt mondják, érdemes, de mivel a
városban mindenhol, a buszon, a metrón, a villamoson, a megállókban, a gyalogosoknál, a plázákban, a kávézókban…egyszóval
mindenütt ezt a regényt láttam, érdekelt, mi köti le ennyire a fiatalokat és
időseket egyaránt.
Így hát én is magamhoz
vettem a három kötetet, és a vizsgaidőszakban fellelhető rövid szabadidőmet
azzal töltöttem, hogy elolvassam őket.
Az első kötettől
ugyanazt vártam, mint bármelyik könyvtől: kicsit közelebb akartam kerülni a
szereplőkhöz, ismerni őket. Habár a regény rendkívül cselekményes, pontos
leírások, jellemrajzok nélkül is pontosan meg lehetett alkotni az adott
szereplő személyiségét. A két abszolút főszereplő a dollármilliárdos Christian
Grey, aki imádja a kezében lévő hatalmat, mindent irányít a környezetében, de
ennek ellenére rendkívül jólelkű, segíti az éhezőket és több ezer ember
munkaadója, valamint az író szerint bájos Anastasia Steele, a trilógia elején még végzős angol szakos
főiskolás, aki a megélhetésért az iskola mellett diákmunkát végez, szerény, nem
szeretne gazdag lenni, konkrét tervei nincsenek a jövőjére. A két jellem
teljesen ellentétes, mégis „első látásra” elindul valami kettejük között, és
valamilyen módon mindig keresik egymás társaságát. Ehhez a részhez érve szinte
biztos voltam abban, hogy ennek a regénynek nem sok köze lesz a valósághoz,
hisz a milliomos mágnások nem gyakran találkozgatnak vidéki főiskolásokkal.
A találkozások során
megismerhetjük a férfi főszereplő valódi tervét: alávetetté akarja tenni a
lányt, szerződést akar aláíratni vele, hogy történhessen köztük bármi is. A
lány olykor visszakozik, olykor aláírná, bizonytalanságát csak úgy döntheti
meg, ha kipróbál ezt-azt. A helyzetet majdnem végig a lány irányítja, hisz Christian
nem akarja bántani, de az első kötet legvégén talán a trilógia legmegrázóbb
jelenete történik meg, ami miatt Ana végül elhagyja Christiant.
Ez után rögtön
folytathatjuk a következő résszel, hisz rendkívül pozitív, hogy a két kötet
között nem telnek el évek vagy hónapok, onnan folytatódik a történet, ahol az
előző részben abbahagyták. Rövid közjáték után az „álompár” ismét egymásra
talál, és innentől ilyen drámát nem is találunk a történetben. A pár életét ebben az esetben két nő zavarja
meg: az egyikük Elena, Grey legelső szeretője, aki bevezette őt a BDSM
világába, a másik Leila, egy volt alávetett, aki pszihiátriai betegsége miatt
végezni akar Ana-val. Cristian, a sármos pasas megoldja ezeket a problémákat,
és a kötet végén eljegyzi szerelmesét. Ám már ebben a pillanatban érezhető a
következő kötet feszültsége, hisz Jack Hyde, a harmadik kötet támadója már
ekkor feltűnik.
Itt a két kötet között
eltelik egy rövid idő, az esküvő részleteit például csak visszaemlékezésekből
ismerjük meg, de a nászút boldog képei a regény elején feledtetik az esküvő
hiányát az olvasókkal. A boldogság azonban csak rövid ideig felhőtlen, Jack
megtámadja az otthon maradt Grey családot, és a nászút után többször megpróbál
ártani a párnak. Végül, mikor betör a fiatal Grey házasok lakásába rendőrt
hívnak, és a férfi börtönbe kerül. Egy rövid ideig vannak csak biztonságban,
hisz a támadó újra visszatér, ekkor veszélybe sodorja mind Ana, mind közben
fogant gyermeke életét. De végül mégis minden jól végződik.
Az egész regényben a
nő, Anastasia szemszögéből figyelhetjük az eseményeket, így a férfi
olvasóközönség számára, véleményem szerint, nem jelent igazi élményt. A mű
legvégén fordul ez meg, amikor pár régebbi történést is megismerhetünk a férfi
főszereplő perspektívájából. Ekkor már
megszületett az első gyermek, sőt úton a második baba, a család pedig úgy tűnik az
elő év megpróbáltatásai után boldogságra talált.
A mű szövege
gyatra…erre nem találok szebb szót, bár ez lehet a fordítás hibája is. És
ráadásul a regény címét és a műben szereplő dalok címét is lefordították, amik
a sokadik példa után zavarhatják az olvasókat. A cím, például soha nem nyer
értelmet, ha a szürkét, valóban szürkének hisszük, de ha belegondolunk abba,
hogy a főszereplő neve Grey, és ha a cím Grey ötven árnyalata lenne, mindenki
számára világos lenne, mit is jelent a cím.
A történet
összességében átlagos, csak a szereplők jelleme nem az. Sokan állítják, hogy
Alkonyat másolat. Nos, ezt én nem tudom sem cáfolni, sem megerősíteni, hisz az
Alkonyat és társai kimaradtak az életemből. De a regény egy ideig szórakoztató
lehet, és a modernségével igazán a mai olvasók kedvére tesz.
