Mai utolsó házunk egy északi vidéken fekszik, hegyek és tenger találkozásánál. A G ház nem is lehetne szebb és nyugodtabb helyen, mint itt. Rideg benyomása pazar melegséget takar. A kívülről hatalmasnak ható ház magasodó oldalfala akár egy leomló hegyoldal támasztja az építmény (vagy fordítva), mindenesetre az élmény szép. Az összkép, hogy őszinte legyek, egy kissé unalmas. Az oldalán rengeteg fa burkolatot látunk, ami nem meleg, inkább fakó barna színnel emelné ki a házat. A másik oldalán kő borítást kapott, amivel lágyan egyensúlyban van az alatta elterülő föld keserű színével, ám a hangsúly nem itt van. A többi szabad felületet ugyanis üveg borítja, ami nyitottá és hatalmassá teszi a tereket, engedve így a természetnek, hogy megmásítsa az összképet. Természetesen a ház így is nagy, így több szobája mind egyéniség lehet. Az unalmas külsőt nem vidám színekkel, hanem gyönyörűen ívelt formákkal hivatottak feldobni, ám néhol ezt a játékosságot erősen megtörik.
