Van telefonod. Van számítógéped. Esetleg vannak egyéb elektronikai eszközeid, amiket napi szinten használsz. Ezek az állítások ma már nagyon sok emberre igazak, hiszen az informatikai egy olyan világába léptünk, ahol a zsebünkben egy olyan eszközt hordhatunk, aminek a képességit vagy ki sem használjuk igazán, vagy nem is tudunk róla, miket tudhat még. Nekem is számos eszközöm van, amit napi szinten használok, akár kommunikáció, akár informálódás, vagy szórakozás céljából. Azonban velem is előfordul, hogy ezekre nem vigyázok eléggé. A telefonok leesnek, a laptop mellett eszek, iszok, vagy a tabletet is beviszem fürdőbe egy hosszabb fürdés idejére. Ha azonban én is jobban vigyáznék ezekre az eszközökre, talán tartósabban tudnám őket használni.
Ez a bejegyzés részben a közeledő MWC alkalmának (február 27-től bemutatkozik a hordozható informatika krémje), részben pedig egy, az elmúlt hetekben megjelent tanulmány eredményére reagálva jelent meg.
Már egy ideje rágom a gondolatot, hogy vajon tudatosan nem vigyázok az engem körülvevő tárgyakra? Legyen szó az autótól kezdve, a telefonon át egy egyszerű székig, nagyon sok mindent lehetne körültekintőbben használni. Egy friss tanulmány szerint azonban ez a sok figyelmetlenség egy csapdába csal minket. Ugyanis amikor leejtjük a telefonunkat (többször), indokot adunk magunknak arra, hogy hamarosan újat akarjunk venni. A másik oldal, amikor megláttuk az új verziót és vágyunk rá, gyakrabban ejtjük le "véletlenül", vagy leszünk figyelmetlenebbek a használatakor, amivel persze indokot is keresünk az új készülékre/termékre váltásra. A viselkedési mintát nem csak okostelefonoknál, de bögréknél, samponoknál, szemüvegeknél is felfedezték.
A képlet egyszerű, ha tönkremegy, le kell cserélni.
A mai világ sajnos így működik, bár amióta észrevettem magamon a fent leírtakat, igyekszem jobban vigyázni az eszközeimre és jobban átgondolni, mit mire és hogyan használok. A telefont hol veszem elő és mennyire fontos az nekem az adott helyzetben, a laptopot éppen mire használom, illetve hol van tényleg szükségem az adott eszközre. Ezzel már elértem egy olyan pontra, hogy lényegretörőbben nyúlok hozzá valamihez és jelentősen lecsökkent például az asztalnál telefonra pillantás ideje. Tehát vigyázok rá és tovább tudom használni, amihez felmértem magamban, mire használom.
De az új szebb?
Egy idézettel élve - "A divat változik, a stílus örök." - a gondolat ugyanis bennem azt sugallja, hogy felfedezzem, valamit azért vettem, meg, mert aktuálisan az volt a divat, vagy azért, mert jól átgondolva az volt az életembe éppen illő dolog. A két gondolat nem idegenek egymástól, de mégis különböznek. Ami divatos, az azért válik számomra érdekessé, mert sokszor láttam és megtetszett, mint egy szám a rádióban, ami elsőre szörnyűnek hangzik, de ha óránként leadják, megbarátkozol vele. Az pedig ami hozzám illik, olyan dolog, amit a jellememre nézve, akár hosszú távon is használhatok. Ilyen dolgokat nehéz találni, de ha elég körültekintőek vagyunk, megtalálhatjuk.
Azonban még mindig ott az a fránya elhasználódás. Azt mondják, hogy az eszközöket olyan időtartammal fejlesztik, hogy újat kelljen venned. Ebben részben van igazság, részben pedig tőled függ. Természetes, hogy vannak dolgok, amiknél idővel kompromisszumokra kényszerülsz, de itt megint érdemes átgondolnod, mire van szükséged. Egy telefon esetén mennyire kell kiélned egy új játék adta élményt, mert mások szerint most menő, és mennyire tudsz olyat találni, amit sokáig élvezel? Nehéz, de manapság egyre több olyan embert látni, aki ugyan olyan jól elboldogul egy 4-5 éves okostelefonnal és szereti használni, mint valaki a legújabb Iphone-nal.
Persze mindig jól esik az embernek új dolgokat vásárolni és nem okom nem sem azt mondani, hogy hülye vagy, és használd a régit. Azonban én is elkezdtem olyan időtartamokra tervezni, amikor meg tudom mondani, hogy egy eszközt mire használnék és az nekem mennyi időre elégíti ki az igényeimet. A jó dolgok hosszú távon is boldoggá tehetnek minket, de jól át kell őket gondolni.
Köszönöm a figyelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése