Honnan tudod

Csak a kérdés egyszerű. Ez végig teljesen igaz. A film egy igen komoly falat, amit szívesen dolgozunk fel. Nos mielőtt megírom ezt a bejegyzést. Le kell szögeznem valamit. Nagyon vártam már a filmet, hiszen az egyik főszereplő az egyik kedvenc színésznőm. Reese Witherspoon a szememben mindig is a legjobb művésznők közé tartozott, és mostantól szeretném elkülöníteni a posztomat ettől az gondolatomtól. 

Szóval ez a film nem könnyű. Olyan témát dolgoz fel, ami kicsit le súlyt, mert kicsit kilátástalan, mint ahogy a szereplők helyzete is. De minden ürömben meg kell látnunk az örömöt is. Ezt teszi velünk ez a film is. Valahol lenyűgöz.

Most ne is haragudjatok de nem ecsetelném a storyt, annál sokkal összetettebb. Ha kíváncsiak vagytok, tekintsétek meg a port.hu oldalán a leírást. Biztos forrás. Szóval a szereplők kiválóan alakítanak valaki olyasvalakit, aki szörnyen padlón van. Itt mindenki padlón van. Ám minden szereplőnek át kell élnie a szerepét, és amikor a mozi vászonra tekintettem ebben a csendes filmben, mindent értettem amit ki akartak fejezni. Nincs túlbonyolítva, hiszen a cselekmény két szálján nem túl sokan fordulnak meg. Ez a végére ráadásul le is csökken, amint összefut és eggyé válik a történet. Mindent értünk, és mindennek oka van. Kevés szereplő, nem túl sok beszéd, de minden válogatott és jól megválasztott a filmben. 

Nagy igazságok 120 percen át. Valójában a maga kicsit mélabús hangulatával, túl komor humorával, és kicsit érces figuráival, ez a film nagyon jó. Az elején nem is értettem, hiszen mindenki túlhajszolt, lepukkant, vagy túl bárgyú volt. A végére, hogy szépen fejezzem ki magam. Hattyúvá vált. A karakterek egymást erősítették a cselekmények sorozatában. Nem csak a jellemük fejlődött, de maguk az emberek, a külsejük és még a környezetük is. Ugyanakkor a kicsit gyenge és kilátástalan kezdés elég gyors volt. Hirtelen és nagyon gyorsan, a szereplők egyre mélyebbre kerültek. Minél mélyebbre kerültek, annál közelebb voltak egymáshoz, mert annál nagyobb támaszra volt szükségük. A varázs, ami hiányzott a filmekben, a megérhető rejtett tartalom. (Lehet, hogy csak az én dilim keresni ilyet, de szerintem ebben volt.) Ahogy a szereplők csak súlytották magukat és menekültek a gondjaik elől, meg kellett őrizniük a hidegvérüket. Találtak egy optimista támpontot, amit követve, képesek voltak szembenézni saját életük hibáival. Soha semmi nem tökéletes. De minden okkal történik. A poénok nem túl sűrűek a filmben, de annál ütősebbek. A jeleneteket pedig nem a humoruk végett mosolyogjuk meg, hanem mert kedvesek hozzánk. Olyan világ, amit nagyon is valódinak érezhetünk, hiszen borzalmas tud lenni. Mégis a történet végén, egy valódi mesébe csöppenünk. Tündöklő befejezés egy talán nem is olyan tökéletes filmhez. Erre van szüksége az embernek mielőtt nyugovóra tér. Legyen min gondolkoznia.