Álomháború

Nos mindenek előtt azzal kell kezdenem most, amit hivatalosan ír a film, úgymond saját magáról.

Egy lányt megfosztanak a szabadságától. Babydoll (Emily Browning) azonban nem adja fel. Mindenre hajlandó, hogy kikerüljön a rács mögül, és meggyőzi négy társát, hogy szökjenek együtt. A szabad szájú Rocket (Jena Malone), a ravasz Blondie (Vanessa Hudgens), a hűséges Amber (Jamie Chung) és a magának való Sweet Pea (Abbie Cornish) egyesült erővel lázad fel a sors és fogva tartójuk, Blue (Oscar Isaac) valamint emberei, Madam Gorski (Carla Gugino) és High Roller (Jon Hamm) ellen. És amikor úgy érzik, hogy még sincs esélyük, felfedezik, hogy a borzasztó valóság elől van egy másik menekülő-útvonal is: a fantáziájuk.
Babydoll vezetésével a bezárt lányok elképesztő küzdelmet kezdenek szamurájok, sárkányok, valószerűtlen gonosz lények ellen. Azonban a közös harc során el kell dönteniük, hogy mi az, amit képesek feláldozni a túlélésért, és a szabadságuk visszaszerzéséért.

A vicc az egészben, hogy szerintem nem erről szól. A film után megálltam a plakát előtt és elmerengtem. Mivel a főhősök nem azt élik meg, amit mi látunk, amit a plakát nekünk bemutat. Minden ami minket becsábít, csupán egy szereplő "álomképe" és ezt egyedül ő éli így meg. Bár ezt korrigálja a Trailer helyesbítése, hellyel-közzel.

Annyi igaz, hogy Babydoll (mellesleg a valódi neve azt hiszem ki sem derül a filmben, csak mindenki így hívja) rácsok mögé kerül. A börtön azonban nem szó szoros értelemben vetten az, inkább elmegyógyintézet. Nos felfedezni véltem egy mostanság kedvelt Pszihológiai eszmét a filmekben. Először a Viharsziget-ben láttam, ott egyébként meg is magyarázzák. Ezt kicsit megpróbálom én is leírni. Ha ér minket valamilyen komolyabb sokk, vagy trauma, az elménk inkább alakít ki maga körül egy álomvilágot, amibe könnyebb beleélni magunkat, mint a valóságba. A német traum szó jelentése érdekességképpen éppen az álom. Valahol ez a film is erre épül. A gond az, hogy velünk nem közlik, hogy mikor álmodik és mikor nem. A végén csak egy zűrzavarban kapjuk a fejünket fel, hogy vajon, mi is történik itt valójában.

Negatívum számomra, hogy a kezdeti meglepetésnek ellenére. Szóval nem olyan volt a film, mint amilyennek várjuk. Viszont, amint, legnagyobb meglepetésünkre felbukkan az "álomvilág" kicsit olyanná válik, mint egy számítógépes játék. Ami egy film szempontjából nem jó kritika.

Meg kell mondjam, ez a film tetszett is, kicsit az ideológiája végett, de nem is, mert annyira zűrzavaros és kusza szálú. A néző nem tudja a történéseket reálisan hova tenni (tudja, de mindig rácáfolnak). A szereplőkkel nincs gondom, hiszen nekem egyik sem volt ismerős, tehát a film a sikereit nem ezzel fogja elérni, ám a rendező személyét már a plakáton legfelül hirdetik. Egy apró megjegyzés a rendező végett - akinek tetszett a 300 és annak egész rendezése, netán e-miatt szerette volna meg a rendező személyét, ezt a filmet ne nézze meg.

Az Álomháború-t nem lehetett könnyű megálmodni, főleg megvalósítani, de olyan mint a minden napi álmaink, nem könnyű ha meg próbáljuk fejteni/érteni.