.jpg)
Kelemen
Károly, a hazai művészeti körökben fotómunkáiról
és „radírfestményeiről” ismert alkotó azzal tűnt ki nemzetközi
viszonylatban, hogy nem a divatos trendek valamelyikét követte, hanem autonóm és eredeti módon reflektált a
modern képzőművészet meghatározó folyamataira. Kelemen Károly azóta is a
kortárs magyar képzőművészet megkerülhetetlen alakja, műveit rangos
közgyűjtemények őrzik.
Munkáinak állandó kiindulópontja a kulturális emlékezet. Kelemen saját témájává teszi
a művészettörténet jól ismert fejezeteit, úgy, hogy az egyes művészekhez kötődő
stíluselemek és kompozíciós toposzok reflektált kisajátításával és
újraalkotásával rendre eltéríti a tankönyvekben rögzült történeteket. Kelemen
munkái az örökké változó múlt, a
megfoghatatlan jelen és a kiszámíthatatlan jövő érzékeny megjelenítései. A
festmények szabad művek – és ez teljesen független attól, hogy a kor, amelyben
születtek, miképpen korlátozta az egyének szabadságjogait
Legismertebb,
ikonikussá lett figurája egy medvealak, akibe sokszor nem könnyű nem belelátni a
művész szimbolikus alakját. A medve az alkímiában az anyag első állapotának a
kifejezője, egyszerre félelmetes és kedves, egy olyan állat, amelyet az ember
kizárólag virtuálisan, a vágyaiban és a játékfantáziáiban tudott háziasítani. A
hagyomány szerint hosszas téli álma alatt közvetlenül érintkezik a túlvilággal,
s az élet akkor sarjad újra, amikor tavasszal felébred és elhozza közénk a
transzcendencia üzenetét. Kelemen műveiben a virtualitás és a játékosság íyen
természetességgel bukkan fel – nem egyszer klasszikus műveket értelmezve újra.
Kelemen Károly műveiben minden másképp van,
mint ahogy várnánk: a medvék vasalnak, az obeliszk összemegy, a holtak vidáman
nézelődnek, a közismert történetek váratlan fordulatot vesznek. Ez egy szabad
világ – szabad szellemeknek.
A kiállítás május 3. és július 1. között tekinthető meg az Ernst Múzeumban.
