Sokan tulajdonítják neki a címben megjelenő koronát, de elég ha csak művei mai értékét nézzük. Emberek milliói ismerik fel a Campbell-féle leveskonzerveket ábárzoló műveit, vagy a Marilyn Monroe fényképek alapján alkotott portréit. Életéből nehéz volna egyetlen dolgot kiemelni, hiszen egész személyében különleges és érdekes embert fedezhetünk fel. Máig hangoztatják híres mondatát, mely szerint 15 perc hírnév mindenkinek jár. Röviden szeretnénk összegezni életét és munkásságán, annak legjelentősebb állomásaival. A mai, modern korunkat formáló egyéniségek közé tartozott és egy kultúrmozgalmat épített, folytatott. Homoszexuális és kissé félénk volt, mégis a média és a társasági élet egyik központi szereplője lett. Magyar gyökerekkel rendelkezett, mi mégis gyakran csak keveset tudunk életéről. Munkái különlegessége az alkotó összetettségére utal. Híres volt a parókagyűjteményéről és azok ezüst színéről, mely alapján bármelyik fotón, a mai napig felismerik.
1928. augusztus 6-án Andrew Warhola néven született Pittsburghben, érdekesség, hogy szülei a ma már Szlovákia keleti felén lévő Mezőlaborcból vándoroltak ki Amerikába. Ennek következtében Andy magyar gyökerekkel rendelkezik és mivel édesanyja sosem tanult meg angolul, saját bevallása szerint is egy magyar-ruszin keveréknyelven kommunikált vele. Nevét '49-ben változtatta Andy Warholra, amikor New York-ba költözött. A kezdeti években egy ismerősével közösen béreltek ki egy lakást, majd kommunába költözött. Többek elmondása szerint akkor még félénk és csöndes gyerek volt, sőt, volt akit ez annyira zavart, hogy hozzávágott egy tojást - "épp a fején találta". '52-ben jutott saját lakáshoz, addig sok lakótársa volt még, hiszen az ismerőse Philip '50-ben megházasodott. Amint saját lakást kapott, az anyját hívatta és annak majdnem haláláig vele is élt. Warhol 58 évesen, 1987. február 22-én hunyt el New Yorkban. Epehólyaggal volt rutinműtéten, de a beavatkozás után nem sokkal orvosi hanyagság végett szívrohamban meghalt - nem szívesen ment kórházba, hiszen mindig is félt tőlük, nem bízott az orvosokban.
Híres volt szexualitásáról, melyet ő nyíltan homoszexuálisnak vallott, bár sokak szerint "csupán" aszexuális volt. A sokak feltevése hamar hitelét vesztette, neves életrajz írók is bizonyították az állítás hiteltelenségét. Számtalan híres munkájának (Liza Minnelli, Judy Garland, Elizabeth Taylor portréi és filmjei, mint a Felláció, Az én kurvám és a Magányos cowboyok) a meleg szubkultúra, a szexualitás összetettsége és a szexuális vágy volt a forrása. Filmjeit egyébként 1963-tól kezdte forgatni. Legtöbb az unalomról szólt, gyakran tartalom nélküli film volt - amolyan csendes lázadás a filmipar ellen. Warhol így nyilatkozott a mozgóképeiről: „Én szeretem az unalmas dolgokat. Az is szórakoztat, ha csak ülök, és kifelé bámulok az ablakon. Csak idő kérdése. Mindig lehet látni embereket, akik folyton az ablakból bámészkodnak. És ha nem az ablakból mozizom, akkor egy üzletben ülök, és onnan figyelem az utcát. A film számomra nem más, mint az időtöltés egyik módja.”
1960-ban újságokból és képregényekből készített festménysorozatot. E munkái 1961 áprilisában kirakatdekorációként jelentek meg az 57. utcai Bonwit Teller áruházban. Ekkor még egyetlen nagy múltú galéria sem fogadta be őket. Egyik barátja tanácsára elkészítette első dollárbankókat és Campbell-féle leveskonzerveket ábrázoló festményeit. Ezt követően nem sokkal készültek a Marilyn Monroe eredeti fényképek alapján alkotott portréi. A Campbell-féle leveskonzerveket 1962-ben állították ki Los Angelesben, ősszel pedig a New York-i Stable Galériában nyílt nagy sikerű tárlata. Hamarosan megnyitotta a The Factory (Gyár) néven új műtermét, és barátai segítségével már tömegesen állította elő selyemszitanyomatos képeit. Műterme megtelt transzvesztitákkal, homoszexuálisokkal, az underground élet domináns egyéniségeivel. Ez a Gyár fénykora: "Ezüstgyárnak" nevezték, mert a fal alufóliával volt borítva. Ez volt Warhol "2. Gyára".
1981-ben szerepelt a londoni Royal Academy által Új szellemiség a festészetben címmel megrendezett kiállításon. Közös tárlata nyílt Le Roi Neimannel és a fiatal graffitifestővel, Jean Michel Basquiattal. Érdekesség, hogy Warhol elfutott első találkozásukkor, mert félt a feketéktől, később persze barátságra találtak egymás társaságában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése