Már a megjelenés előtt az év botránykönyvének nevezték, így azt gondoltam, én sem maradhatok le róla. Lássuk elsőként a botránykönyv jelzőt. Valóban botrányos, hisz a téma önmagában is az, és az elvileg igaz történet szereplői pedig egészen egyszerűen beazonosíthatók. Abban már nem vagyok ennyire biztos, hogy könyvnek nevezném ezt az írást. Ha ránézünk, van egy színes borítója, be van kötve, és hosszabb, viszonylag összefüggő szöveget tartalmaz. Tehát hasonlít egy könyvhöz, a tartalom viszont egész egyszerűen nem tartozik ehhez a fogalomhoz.
A történet szerint a többszörös magyar bajnok úszónő Barcelonába utazik egy barátjához, hogy elmesélje neki, hogy élete során hány hódítása volt, és kik voltak az áldozatok. Így kerül több, mindenki számára ismert ember abba a helyzetbe, hogy ha igaz is, ez az évekkel ezelőtt játszódó történet, most újra felszínre kerül.
A történetek helyszíne legtöbbször a budapesti éjszaka, melyben a Facebook-generáció tagjai töltik idejüket. Hát...én úgy gondolom, nincs Facebook-generáció. Azt pedig főleg nem hinném, hogy minden tagja az utcán tölti az éjszakáit.
A könyvet őszintén senkinek sem ajánlom. Nem jó maga a történet sem, aki a botránykönyvre vágyik, úgy gondolom, hogy ennél többet akar. A szöveg egyszerű, nem túl irodalmi és helyesírási hibákkal is gyakran tarkított. A szerkezetként használt utazás pedig olvasás közben legtöbbször zavaró.
Ha valaki mégis úgy dönt, hogy elolvassa, ne várjon túl sokat annak ellenére, hogy sok, magasztos hírt hallhattunk erről a könyvről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése