A regény sajátos témát kapott kiindulásként: Dante
Isteni színjátékát. Egy reneszánsz mű, melyről már mindenki hallott, de nem
állítanám, hogy jelentős közönség ismeri.
Az Infernoban nem ismerjük meg Dante művét, hisz
csak egy-egy jellegzetes mozzanat, néhány fontos esemény kap jelentőséget az új
regényben. De Robert Langdon csodálatos elméjében most sem csalódhattunk.
A szerzőtől már több rendkívül sikeres könyvet
kaphattunk, és ez is beállt a sorba, ám nem éreztem azt az izgalmat, amit az
Angyalok és démonok vagy a Da Vinci kód alatt. Az előbb említett két regény
magával ragadott, egyszerűen nem
lehetett letenni. Ezzel szemben az Infernot szó szerint hetekig olvastam,
lényegében az utolsó 120-130 oldal volt, amely annyira lekötött, hogy egy nap
alatt megtudtam, mi is lesz a történet vége.
A regény jelenideje egy nap, melyben sok olyan dolog
történik, ami nem fér bel egy napba. Itt gondolhatunk fejlövésre, amnéziára,
több üldözésre, műkincslopásra, vonatozásra, gondolázásra, bazilika látogatásra
és egy hajó illetve repülőútra, amely során kiderül, hogy az előbb felsoroltak
közül valójában egy sem történt meg.
A mű egyébként kellemes olvasmány, de nem gondolom,
hogy ez a szerző legjobb műve. Jó, hogy újra Robert Langdon a főszereplő,
viszont talán kicsit lehetne „krimibb”, hiszen haláleset ebben a regényben nem
történik.
Jó olvasást! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése