Seres Szilvia: Laza optimizmus

Seres Szilvia projektje visszatekintés és időutazás: a múlt jövővíziója a jelenben. Kiindulópontja a magyarországi rendszerváltás reményteli időszaka – mintegy másfél évtized kijózanító perspektívájából nézve.

1990 a magyar rendszerváltás első teljes éve, taxissztrájkkal, Duna-gate botránnyal, az orosz katonák kivonásával és az első szabad választással. Budapest művészete ekkor pezsgő és különleges, a hirtelen jött szabadság, kontrollnélküliség miatt, ami mellett fontos volt a kreativitás is. Minden alakulóban volt, és ez az átmenetiség mozgalmassá tette a város kulturális életét is.

Ki hogyan lépett tovább? A rendszerváltásnak köszönhetően hányan tértek haza azok közül, akik a 70-es években egyirányú útlevéllel hagyták el az országot? Mit őrzött és mit szépített meg az emlékezet? Egyáltalán, ki hogyan emlékszik erre a letűnt világra és a szereplőire? Ezekre a kérdésekre kereshetünk, és kaphatunk választ, ha részt veszünk ezen a kiállításon.

Seres Szilvia videóinstallációiban felhasználja Rodolf Hervé képzőművész mozgóképes felvételeit. Rodolf, aki 1989-ben érkezett Budapestre Párizsból, hamarosan a hazai underground kultúra mindenütt jelen lévő, s azt érdeklődése révén folyamatosan dokumentáló főszereplője lett. Videói képet adnak a rendszerváltás utáni budapesti szubkultúra személyiségeiről és eseményeiről, illetve mára már nem létező helyszíneiről. A felvételek egyfajta korképek, melyek művészeti jelentőségükön kívül történelmi vizsgálódások alapját is képezhetik.

A kiállítás 2012. január 12. és február 12. között látható a Műcsarnokban.