Góra Orsolya, Gesztelyi-Nagy Zsuzsa, Halmi-Horváth István valamint Somogyi Emese művei bár eltérőek, mégis egy kiállításon láthatjuk őket a Klebelsberg Kunó Művelődési Központban. A négy művész eltérő formanyelvet használ, azonban a tér és időbeliség témája mindannyiuk munkásságban központi helyet foglal el.
Góra Orsolya festészetére nagy hatást gyakoroltak a térrel és idővel foglalkozó filozófiai irányzatok az általa készített festményeken párhuzamos univerzumok (tér- időbeli) metszéspontjait láthatjuk. Az ábrázolt tájaknak nincs kiemelt szerepük, az alkotó elsődleges fontosságúnak a különböző világok együttes jelenlétének problémáját tartja. Az általa használt erőteljes átfestések alól kivillanó,,rések" egy másik világ jelenlétét jelzik. A képek felépítése hasonló ezekkel a tartalmakkal. A festményein felbukkanó tárgyak, építmények egy adott valóság irányjelzői.
Gesztelyi- Nagy Zsuzsa festészetében is hangsúlyosan jelen van a tér és az idő ábrázolásának szándéka. Az időben eltérő történések, emlékképek együttes ábrázolása egyfajta motívumhalmozódást okoz. A művész ábrázolásai általában személyes jellegűek, amelyekben kellemes és kellemetlen elemek fonódnak össze.
Halmi-Horváth István festményeivel ténylegesen kilép a térbe, dobozképeket alkot. Festészetére jellemző a hordozó forma vonalakkal, síkokkal való szilárd szerkezeti tagolása. Az egyes mezőkön belül egymás mellé rendelt, de eltérő szín és tónusfokozatú csíkok ritmusosan tagolják a formát. Az így létrejövő optikai jelenség térélményt teremt, amely feszültséget hoz létre a tárgy egészével. Az eltérően megformált képmezők találkozásából kialakuló ellentét felveti érzékszerveink behatároltságát a tapasztalás természetét illetően.
Somogyi Emese, szobrászművész művészetére a bensőséges témaválasztás jellemzi. Környezetének tárgyait az utcai közeget valamint a gyermeki világot ábrázolja az elkészült műveken. Munkáit letisztult formavilág, anyaghasználat jellemzi. A talapzat térkitöltő szerepét hangsúlyosan használja, szerves részét képezve az alkotásnak. Gyakran alkalmaz áttört, megnyitott síkokat, illetve felhasználja a térben elhelyezkedő vonal tömegformáló karakterét.
A kiállítás megtekinthető 2012. február 22. és március 11. között.
