Mindünk szívében él a nemzeti öntudat valahol. Ezen a napon megemlékezünk milyen is volt az, amikor együtt álltunk ki nemzetként egy igazságért, a szabadságért, amit mind annyira fontosnak tartunk. A Mister in Budapest egy kis történelmi felfrissítéssel emlékezik meg erre a napra, hogy ha mást nem, tudjuk mit ünnepel most népünk. Budapest főbb részeiben megemlékezéseket tartanak a szabadságharc jegyében. Érdemes egy kisebb-nagyobb sétával körüljárni a márciusi tavasz fényében fővárosunk, látni azt, amit őseink fontosnak tartottak egykoron. Elmenni azokra a helyekre, ahol egykor az események zajlottak és tudni mind, a helyekhez kapcsolódó emlékeket.
Megemlékezés 1848. március 15. napjának eseményeire, és az azt megelőző történésekre.
Előzmények
A forradalmat, majd a szabadságharcot megelőző legfontosabb esemény vagy eseménysorozat a Reformkor volt. 1830-ban kezdődött és Magyarországon a liberalizmus és a nacionalizmus eszmeáramlata egyszerre jelentkezett benne. A liberalizmus eredeti jelentése a maitól teljesen eltérő, és nem a melegek egyenjogúsága volt a céljuk. Abban az időben a liberális gondolkodású emberek a polgári átalakulást, a társadalmi rétegek átalakulását tűzték ki céljuknak. A másik eszmeáramlat célja szintén a mai értelmében eltorzult: a nacionalizmus célja a nemzetállam megteremtése (egy nép egy nemzetet alkosson), és a nemzeti függetlenség megteremtése volt. Ezek általában a polgárság körében terjedtek, de mivel hazánkban a polgárság száma nagyon alacsony volt, ezért inkább a nemesség alsóbb rétegeiben terjedt, főleg azok között, akiknek pont annyi földjük volt, hogy lett volna mit veszteniük.
Közvetlen előzmények
Magyarország sikeresen elkerülte az Európán végigsöprő első és második forradalmi hullámot, mely szinte az összes körülöttünk lévő országot érintette, beleértve Spanyolországot, Olaszországot, Görögországot, Oroszországot, Franciaországot, Belgiumot, Lengyelországot és Csehországot.
De a harmadik hullámot már mi sem kerülhettük el.
Az utolsó hullám 1830-ban indult el Franciaországból, és Németországon, Itálián keresztül hozzánk is eljutott.
1848. februárjában kezdték a franciák, majd márciusban jöttek a németek és olaszok.
A hullám vészesen közeledett Magyarország felé, a kapcsolódás elkerülhetetlen volt.
1848. március 11.: Prága
1848. március 13.: Bécs
Metternich, osztrák kancellár elmenekül, mert érzi a helyzet súlyosságát.
A bécsi forradalom híre még aznap eljut a magyarok fülébe, és rá két napra kitör a szabadságharc Pesten is.
1848. március 15.: Pest
Március 15.
Korán reggel Petőfi Sándor az ifjúság kávéházába sietett és Vasvári Pált és Bulyovszky Gyulát ott találván, Jókai Mór lakására hívta őket, ahol megszerkesztették a 12 pontot. Petőfi 8 óra körül társaival a Pilvax-kávéházba ment. Itt Jókai felolvasta a 12 pontot és a proklamációt (kiáltvány). Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt. Innen indultak el az előzőleges megállapodás szerint a különböző egyetemekre (jogi, orvosi, mérnők, majd bölcsész), ahol félbeszakítva a tanítást, az udvaron felolvasták a 12 pontos, elszavalták a Nemzeti dalt, és tömegeket állítottak maguk mellé. Az egyetemistákon kívül az utcáról is nagy közönség csatlakozott hozzájuk, és a tömeg egyre csak nőtt.
10 óra után a siker és lelkesedés hatása alatt a tömeg Landerer és Heckenast könyvnyomdájához vonult a Hatvani utcába, itt a rend és béke fönntartása érdekéből választmányi tagokul Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Vidats János és Jókai Mór küldettek be. A nyomdatulajdonost felszólították, hogy a 12 pontot és a Nemzeti dalt cenzúra nélkül azonnal nyomtassa ki, vagy adja át a nyomdát a tömegnek. A nyomdatulajdonos engedett, és a kívánt iratokat rögtön németre is lefordítva néhány pillanat múlva ezrével kerültek elő a gyorssajtó alól, melynek példányai egész délig osztattak ki a szakadó eső dacára szüntelen gyülekező közönségnek. Míg a nyomtatás tartott, a vezetők beszédet tartottak a néphez.
Ekkor Petőfi negyedszer szavalta el a Nemzeti dalt. Csak délfelé oszlottak el, megállapodva abban, hogy délután az államfogságban levő Táncsics Mihály kiszabadítására mennek Budára.
Délután 3 órakor a Múzeum téren népgyűlést tartottak és a Nemzeti dal és proklamáció példányait ezreivel osztogatták. Az összegyűlt nép elhatározta, hogy a városházára indul, és a városi tanácsot felszólítja az egyesülésre és a kiáltvány elfogadására. A tanácsterem megnyílt, a tanácsnak benyújtották a program pontjait. Alig pár perc múlva a tanácsjegyző mondta, hogy azok el vannak fogadva. Ezután szónokolt Nyáry Pál Pest megyei alispán és a pontokat pártolta. Felszólalt Klauzál Gábor is, aki az első és 11-ik pontok rögtöni életbeléptetését is kívánta. A pontokat Szepessy Ferenc polgármester és a tanács tagjai aláírták, és Rottenbiller az ablakon át felmutatta a népnek. A nép hangos éljenszóba kezdett, forrt a vérük, a lázadástól fűtöttek voltak.
A nép követelte Táncsics Mihály szabadon bocsátását. E kívánata teljesítésére a tömeg fél öt tájt átment Budára, s a hatósági épület udvarán zászlóalja köré gyűlve kiállt az igazság mellett, míg a helytartótanács eme három pontba bele nem egyezett:
1. Táncsics kiadatása,
2. a cenzúra eltörlése,
3. sajtóbíróságnak a nép közüli választatása
Zichy Ferenc, a helytartótanács elnöke, azonnal szabadon bocsátotta Táncsicsot, a nép önkezeivel vonta át kocsiját Budáról a Nemzeti Színház teréig, s bevonult a színházba.
E nap délutánján kívánta a nép a színházi aligazgató Bajza Józseftől, hogy a színházban e nap ünnepélyére teljes kivilágítás mellett a betiltott Bánk bán adassék elő. Bajza mondta, hogy szívesen tűzi műsorra. A színészek nemzeti színű kokárdákkal léptek ki a színpadra, Egressy Gábor a Nemzeti dalt szavalta, az énekkar énekelte hozzá a Himnuszt és Szózatot. Végül a Rákóczi-induló mellett oszlott el a nép. Az állandó választmány azonban reggelig együtt ült.
Másnap, március 16-án már Pest vármegye alispánja, Nyáry Pál, Rottenbiller Lipót polgármester és mások állottak a mozgalom élére és így lett az országos jelentőségűvé.
Ezalatt Kossuth Bécsben tárgyalt a Habsburg vezetőkkel. V. Ferdinánd király először nem akarta szentesíteni a pozsonyi országgyűlésen előző nap megszavazott feliratot, azonban 16-án hajnalban - hallva a Pest-Budán történtekről - kénytelen volt engedni.
Megalakult a Batthyány-kormány, az országnak miniszterelnöke lett.
A magyar forradalom győzött.
Érdekességek
- A kokárda kitűzése nem először Magyarországon jelent meg. Legelőször a francia forradalom jelképe volt a márciusi forradalom idején. Az első magyar kokárdát Szendrey Júlia, Petőfi Sándor felesége varrta meg férjének március 14-én.
- A kokárdában a piros az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt jelképezi
- Landerer, miután nem látta a nyomtatandó anyagon a cenzori bélyegzőt, így nem akart beleegyezni a nyomtatásba. Ekkor Irinyi mondata elhangzott: “E sajtót a nép nevében lefoglaljuk!” Landerert saját kérésére a főnöki irodába zárták.
- Az egyik legismertebb francia napilap, a Le Journal még 15-én közölte a Nemzeti dalt francia nyelven.
- A forradalom leggyorsabb vívmányaiként Petőfi indítványára a Pilvax kávéház felvette a Szabadság-csarnok nevet, a Hatvani utcából Szabadsajtó utca, az Egyetem térből Március tizenötödike tér, a Városház térből pedig Szabadság tér lett.
- A kokárdák alapanyaga hamar elfogyott: három nappal a forradalom után Pesten nem lehetett trikolórt (három színű kokárdát) kapni.
- A költő a forradalom napján kék zsinóros kabátot (atillát) viselt. Kardot kötött az oldalára - ami egyébként nem volt szokása -, és nagy tollas kalapot vett fel. Tudatosan készült a forradalmi szerepre, katonai mintára tudta: egy vezetőnek már messziről jól kell látszania.
- Tévhit, hogy Magyarország valaha is ki akart válni a Habsburg Birodalomból. A forradalom és szabadságharc sem a kiválás miatt tört ki, hanem hogy a birodalmon belül megmaradjanak a jogaink.
- A tömeg délutánra 10 ezer főre bővült, melyben megfordultak diákok, polgárok, munkások, nemesek, sőt még katonák is, akik a Landerer-nyomdától 100 méterre lévő laktanyából csatlakoztak a tömeghez.
- Táncsics Mihály eredeti neve Stancsics Mihály volt, de a forradalom hatására változtatta meg nevét.
