Elképzelni egy világot, ahol a már megteremtett dolgok magukon kívül lépnek és minden eddigi szabályszerűséggel szembe fordulnak. A világok kis szigeteken élnek az óceán felett lebegve. Ezek a világok a múltunk töredékei, ember alkotta stílusok és maradványok. Monumentalitásunk csodálatra méltó, mint Giuseppe Lo Schiavo képei. A photogáfia egy hozzám is közel álló műfaj, de nem szeretem azokat a fotósokat, akik csak képmanipulálás révén érik el a számukra kívánt hatást. Ha mindenképpen változtatni kell egy fényképen, tegye meg az elhelyezéssel, a fényekkel, vagy bármi mással, de utólagos munkák során ne próbálja jobbá tenni, amit nem volt képes elérni. Itt azonban a kép teljesen megváltozik. Jellegét elveszti és egy újat kap a művésztől általa. Ezzel új művet teremtve, új megközelítésből. A képek magával ragadóak és határozottak. A manipulált képek műfaja remélhetőleg hasonló irányokat vesznek majd.
A világ látványosságai új fényben a képeken erős kontraszttal fekete és fehér árnyalatokban ragyognak. Az épület monumentalitása egy még hatalmasabb természeti képződménnyel, tulajdonképpen az alatta lévő földdel lett kiemelve és egy számára szokatlan közegbe áthelyezve. A szokatlan közeg jelen esetben mindenkinek az lehet, hiszen az óceán közepén járunk. Egyszerű és nagyszerű sorozat lágy harmóniával fűszerezve.
