A Twilight írójaként elhíresült Stephenie Meyer, egy korábbi könyvét filmesítették meg, így adva a rajongóknak egy újabb okot az olvasásra. Személy szerint a könyvet már nagyjából 2-3 éve olvastam, így a pontosság kedvéért egy kicsit fel kellett elevenítenem az élményt. A történet merőben más, azonban itt is erős Meyer igazi írói oldala, melyben az érzelmek kerülnek előtérbe, és ezt élheti át az olvasó. Sok olvasója az Alkonyatot elolvasva szerette meg őt és vonták később figyelmüket erre a könyvre is. Eredeti címében - A gazdatest (The Host) - egyszerű tartalmat összpontosít, ugyanakkor a könyv hátulján elárulja, egy Sci-fi-t hozott létre. Érdekes volt látnom, amint a műfajt nem kedvelők is rávetették magukat a könyvre, majd egy későbbi okra bukkantam, mellyel nem csupán az író szeretete vette rá őket, de egy igen okos felirat is, ami szerint ez a könyv "Sci-fi azoknak, akik nem szeretik a sci-fi műfaját". Okos gondolat, azonban a kérdés az, tetszhet-e így is a könyv, vagy csak egyszerűen ismertessük meg valami újjal az olvasót. A felkapottság vajon tényleg egy merőben új sikerből gazdálkodik, vagy csak a név adja majd a film sikerét is...
A burok, mint elnevezés, magára az emberre utal. A könyv történetében egy olyan korban járunk, ahol a Földet megszállták egy messzi bolygóról érkező apró lények, akiknek az ember csupán gazdatestül szolgál. A fejlett intelligenciával jött idegenek gyógymódot találtak a rákra és minden egyes betegségre, megszüntették az itt dúló összes háborút és egy, a szó szoros formájában értendő Földi paradicsomot hoztak létre - maguknak. Az embereket ugyanis begyűjtik és saját magukat ültetik beléjük, így hajtva igába az emberiséget és taszítva el őket a bolygójukon. A testben azonban tovább él a lélek, így két személyiség küzd egymással minden emberben, amíg el nem némítják az emberséget még gondolatban is.
Adott a fiatal lány, Melanie, aki barátjával még az ellenállókkal küzd az elnyomás ellen. Egy rajtuk kapás nyomán, az idegenek egyszer őt is begyűjtik. A testébe egy messziről jött - úgynevezett Vándor-t ültetnek be. A sokat megélt szereplő meséli el nekünk a világ messzeségeiben lévő életformákat és világokat, nyújtva ezzel meseszerű élményt mindenről. Melanie viszont nem hagyja magát és a Vándor gondolataiba folyamatosan emlékeket csempész. Az emlékek a szerelméről szólnak, ami eddig nem létező érzéseket vált ki az idegenből és zavarja meg őt. A fordulat ott bontakozik ki igazán, amikor az emlékek elvezetik a Vándor-t az ellenállók élőhelyére, ahol megtalálható a fiatal lány szerelme is, és mint idegent, be nem börtönzik.
 |
| A korábbi kiadás borítója |
Az élményt meghagyva azoknak, akik még nem olvasták a könyvet és nem találkoztak a filmmel sem, inkább gondolataimmal folytatom a szót. Az előzetesben olvasottak már felfedhettek némi újdonságot a történetben, ugyanakkor megtaláljuk a már megszokott szerelmi szálakat is. A főhősünk folyamatosan inkább a Vándor, mint Melanie, hiszen minden gondolat, minden mondat benne, tőle fogalmazódik meg. Ami tetszett a műben, az ismert világ átformálása és mindkét oldalról szemléltetése. Van mindenben jó és rossz dolog is. Az érzelemtől mentes lét az elején vontatott, de a Sci-fi-t szeretők örömmel olvasnak majd az utópisztikus jövőről, amiben minden rendben van, kivéve talán épp az embereket. Ez kicsit egy másik, tőle teljesen eltérő író művére hajaz egyébként, ugyanis a gazdatestként uralkodó idegenek története korántsem mondható újnak. A Twilight rajongói itt csak később találják meg a keresett történetet, ugyanis a bonyodalom szüli az érzelmeket (vagy néha épp fordítva) és főhősünk egyszer s mint külső és belső szereplőjévé válik egy általa értetlen történetnek. A Vándor inkább ismerkedő lény, neki itt minden új és az emberek viselkedése kívülről tekintve még érdekesebb képet ad - kicsit elrettentő. A személyes véleményem alapján egy szép kritika az embereknek a saját érzelmeik és viselkedésük értelmetlenségének bemutatására, ugyanakkor egy kicsit mégis csak erőltetettnek éreztem már néhol a szerelmi szálak részletesebb bemutatását, azonban a hölgy olvasóinak talán éppen ez az ismérv tetszik a leginkább. Szépen össze lett hozva a romantikus irodalom a sci-fi műfajával.
A jellemek Stephenie Meyer könyveiben változatlanok. Ebből már nem is tudok másra gondolni, mint hogy az író hasonló személyeket ismer, vagy közvetlen környezetéből építi fel szereplőit. Az Alkonyatban megtalálható jellemek, A burok című könyvében ugyan úgy jelen vannak. Az indulatok, az érzések, a jellemfejlődés, mind már kicsit elcsépelten hasonló, de mégis ez lehet az egyik fő vonzereje, hiszen aki azért vette a könyvet a kezébe, mert az tetszett neki, már közelebb érzi magát a szereplőkhöz. Talán ezt tudnám leginkább buktatónak felhozni, hiszen aki ott az emberek miatt utálta, ezt is miattuk fogja, hiába a Vándor szerepe, aki néha filozófikus magaslatokra akaródzik emelkedni, ugyanakkor csak mond egy egyszerű társadalomkritikát (nem a viselkedésről, inkább magáról az emberekről és a köréjük font számára értelmetlen érzelmi világról) és hamar le is zárja egy eseménnyel. Eseményekben azonban nem úgy kapaszkodik a mű, mint azt várnánk. Hiszen hosszú fejezetek szólnak tulajdonképpen belső vívódásokról és a kapcsolatok szürkének látszó, de mégis mindenki által rejtett érzelmektől már-már szagos és különlegesen indulatos fordulatairól. A törés azonban nagyjából kétszer, legfeljebb háromszor történik a műben, amikor tényleg akciódús és érdekes dolgok történnek, amik nem csak viszik a cselekményt, de vonzzák is az olvasó figyelmét és éreztetik - most valami történni fog. A végét nem szeretném sem elárulni sem lelőni. Azonban kérdéses, hogy a történetnek lesz-e folytatása, vagy marad ez, a szerintem kissé összecsapott és elcsépelt befejezés, mert ahogy figyeltem, többekből hozott ki negatív indulatokat az új fordulat, de kíváncsian várjuk, mit kíván tenni a történettel az író, vagy befejezettnek kell-e éreznünk. Nem hagyta nyitva, de ha gondoljuk, tovább faraghatnánk a történetet. (a filmre kíváncsi leszek én is)
Azoknak ajánlom, akik szeretik a műveit, de ha az Alkonyat nem nyűgözött le, a Sci-fi hatás jót tett a történetnek. A szereplők még csiszolásra szorulnak, de a női olvasóközönség általuk kapja meg az érzelmi kiteljesedést. Ha az alap történet nem is teljesen új, a világ és a benne élők el tudják kápráztatni az olvasót. Szívesen ajánlom a könyvet, hiszen könnyen átrágható, a mai trendeknek megfelelő, kicsit vaskosra sikeredett tucatmű. Magasan szofisztikált körökben amúgy sem arat majd nagy sikert, hiszen nincsenek mélyről áradó gondolatai, de egy jó csont lesz, amiről lehet társalogni majd az rajongóknak.
