"Ha nem lenne kiállítás, akkor is festenék" - Beszélgetés Varga Enikővel

Önarckép - Varga E.

Olvasóink, már augusztus elején megismerkedhettek Varga Enikő, festőművésszel, aki kis hazánkban nem is olyan régen kezdett a pop-art stílus gyakorlásába. Akkor még első kiállítására készült a Puskin kávéházban, ami mint utólag kiderült, igen jól is sikerült. Most azonban már a második kiállítása nyílik november 9-től, a Volvo galériában. Nagyon örültünk, hogy most megkeresett ezzel az ajánlattal, és mi le is csaptunk az interjúra. A hosszú beszélgetés során kiderült, nem csak a képeivel, de a kiállítására is rengeteget készül. Odafigyel minden részletre és bár magát kicsit lustának mondja, mi egy túlpörgött és sugárzó tekintetű lányt láttunk benne. Munkái kicsit obszcének, erotikusak, de ez határozottan jól áll neki.

Már a múlt alkalommal is említetted, hogy tervbe van már véve egy következő kiállítás, hogyan esett a választás a Volvo galériára?

"A következő kiállítás" - még mindig csak tervbe van véve, ugyanis ha minden jól megy, március környékén az Uránia filmszínházban lesz még egy kiállításom, tehát ez még majd csak jövőre lesz. 

Tudni kell, hogy a Volvo, autószalon és galéria. A Puskinban volt kint portfólióm, és az egyik nap érkezett egy hívás, hogy szeretnék mielőbb kiállítani az alkotásaimat ott is, mert nekik pont ez a vidám és színes világ kell. Megmondom őszintén, meglepett a felkérés, alapból meglepődtem azon, hogy autók között lesz a kiállítás, de mivel ez egy galéria is, nincs az, hogy bárhová kiteszik a képeket, hanem egy nagy falfelület van, ami egyszerre magas és hosszú. Nekem kicsit furcsa lesz ez a hatalmas fal, de már van elképzelésem az elhelyezésekről.

Te tervezed meg, hogy hova kerülnek a képek?

Igen, természetesen, bár a nagy falra elképzelésem nem volt, hogy miként akasztom fel a képeket, megnyugtattak, hogy nekik van erre szakosodott teamjük. 

A stílusodban nem a népszerű ember, mint inkább egy külön világ jelenik meg, honnan szerzed leginkább az ihletet?

Az én képeimnek nincsenek nevei. Volt olyan, aki megkérdezte, hogy lehet, hogy nem nevezem el a képeket, milyen művész vagyok. Én amikor megfestek valamit, nem azt látom, hogy ez egy ez, vagy az. Sok képemen teljesen mást látok, mint azok, akik csak nézik a képet, esetleg később megveszik. Mindenkinek saját érzése van a képpel kapcsolatban, mindenki mást lát benne. 

Engem minden, bármi megihlet. Általában csak úgy jönnek a gondolatok, és rendszertelenül is összeállnak a fejemben. A baj az, hogy nem vagyok türelmes ember és azonnal haza kell rohannom megcsinálni. Félek, hogy elfelejtem, hogy gyűlik-gyűlik, hogy valami nem úgy lesz, ahogy akarom. Sokszor van, hogy reggel neki akarok állni és egész nap, hajnalig képes vagyok festeni, úgy kell rám szólni, hogy ma még nem ettem, kicsit álljak már le. Igazából szerintem ha nem lennének kiállításaim, megrendeléseim, akkor is festenék, mert néha úgy érzem, leginkább magamnak festek.

A Varga E. facebook oldalon is érezhető a család felőli támogatás és szeretet, sokat segítenek az előkészületekben, illetve mi volt a legnagyobb nehézség szerinted az első alkalommal?

A családom hatalmas segítség, minden előkészületben. A Puskin előtt nagyon izgultam, hiszen nagyon sok képem még kint volt Hollandiában, Németországban. 20 képem volt kint, amit ki akartam tenni, és ezeket csak a megnyitó napján, vasárnap, negyed 9-kor hozta ki a futár. 

Lesznek új alkotások, illetve összesen hány képet szeretnél kiállítani? 

Az előzőek, amik a Puskinban megmaradtak, mind kimennek. Persze lesznek újak is, de nem tudtam azért annyit festeni, de azért olyan 45 képet így is biztosan ki szeretnék állítani. 

Nem aggódsz, hogy egy nagyobb falfelületen elvesznek a magasban a képeid?

Pár képemet persze szeretném külön kiemelni, ott is van ilyen ücsörgősebb rész, ha lehet, majd oda is szeretnék belőlük, de több ilyen zegzug is van, ahol azért férnek még képek. Igazából összességében nagyon színesek a képeim élőben, sajnos ezt a neten vissza sem lehet igazán adni, inkább attól tartok, hogy talán sok minden lesz összezsúfolva. 

Megrendelésre is csinálsz képeket, hogy érzed magad ezeknél a képeknél?

Mindenképpen kifejezem velük a stílusomat. Még ha nem is mindig az, amit csinálni szeretnék és ezzel csak az a baj, hogy ezek a saját ötleteimtől veszik el az időt. Kapok egy fotót, amit átküldenek és én ezt viszem át az én Pop-art stílusomba. Az eljárás nagyon tetszik, de valahol bennem van, hogy ez nem az én képem. Nem látok benne akkora vágyat és energiát.

Vannak nagyobb távlati terveid a festményeiddel, a festészettel kapcsolatban?

Igazából tavaly decemberben kezdtem el festeni a magam kedvére. Most már látom, hogy sokan érdeklődnek, és úgy gondolom muszáj megosztani másokkal. A kiállításaimat nem én kerestem és nagyon örülök most ennek a felkérésnek is. Van országszerte már most legalább 50 képem, és amik nálam vannak, azokat is nagyon féltem, hiszen ezek a képek én vagyok. Ugyanakkor félek ettől, hiszen nagyon sok inger ér mostanában, és sok mindent kéne csinálni, hogy ez tényleg működjön. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy tudom csinálni, hogy én erre tényleg képes vagyok. Szerencsére mind a körülöttem lévő emberek, mind pedig egyre több ismeretlen is azt mondja, hogy nagyon jó amit csinálok, és ez jól esik. Bár a húgom szokott viccelődni azzal, hogy halljak már meg, hogy sokat érjenek a képeim (szélesen mosolyog), de tudom, hogy igazából mennyire szeretnek. Most igazán szeretnék ebbe mélyebben belemerülni, és a kiállításon kívül, szeretnék egy gyűjtő oldalt is elindítani, ahol tényleg az összes képem megtalálható lesz, amolyan igazi Varga E. stílusban.