Fekete Hattyú

Most kissé megkésve teszek közzé, egy tegnap megírt posztot. A Fekete Hattyú-t vasárnap este láttam. De határozottan kijelenthetem, hogy még most is a hatása alatt vagyok. A film plakátját megtekintve, már egy kissé letargikus hangulattal megyünk be a moziba. Amint elkezdődik ez a film, ez a hangulat csak fokozódik. Natalie Portman-t az elmúlt pár héten már láthattuk a New York, I love you és a Csak szexre kellesz című filmekben is. Ahogy én is olvastam, erre a filmre kellett a legtöbbet készülnie. A sok munka azonban a közhelyben is úgy szerepel, mint ami meghozza gyümölcsét. Íme egy olyan gyümölcs, ami előtt tátott szájjal ülsz. Mert lesújt, miközben elkápráztat. ...

Öhm, és szó nélkül, kisétáltam a film végén. Végig kellett nézni, hogy egy nagyszerű alkotást lássunk benne. Bizony fel kell dolgozni a látottakat még a moziban, hiszen már el is ér minket a következő megdöbbentés. Ez addig gyűlik a film végéig, míg fel nem kapcsolják a villanyokat. Az elején még nem értettem, miért lenne ez olyan különleges, hiszen nekem nem tetszett a túl sok közeli, a túl dinamikus kameramozgás. A lehangoltságot, mint az említettem, már a film előtt megkapjuk. Így a sötét képi világ a gyönyörű jelenetek meg sem lepnek minket. Egy drámáról van szó. Meg kell említenem, nem voltam sosem különösebb ismerője a balettművészetnek, hiszen a Hattyúk tavát (a film is erre épül) csak hallásból ismertem. A történet a leírás szerint a következő: 

"A visszahúzódó, anyja árnyékában élő balerina Nina (Natalie Portman) elnyeri a Hattyúk tava előadás címszerepét. A művészeti vezető Leroy (Vincent Cassel) tökéletesnek titulája a lányt a szerepre, azonban kétségei vannak a lány képességeit illetően a fekete hattyú megformálásban. Mindkét szerep más egyéniséget igényel, azonban mindkét szerepet ugyanazon táncosnak kell előadnia. Míg a fehér hattyú az ártatlanságot és a kecsességet, a fekete az érzékiséget és csalfaságot hívatott megtestesíteni. Leroy úgy véli egy másik balett-táncos lány, a könnyed és laza Lily (Mila Kunis) jobban képes megformálni a hattyú fekete énjét."

Nos aki nem ismerné, mi ez a dolog a hattyúkkal, annak egy kis mese röviden. Van egy lány akit megátkoznak és hattyúvá változik. Csak az igaz szerelem törheti meg az átkát. Őt személyesíti meg a fehér hattyú. Ám van egy gonosz ikertestvére is, aki (ki gondolná) a fekete hattyú. A fehér hattyú végre elérné a vágyott szerelmet, de a fekete hattyú mindent elront. A fehér hattyú ezért hát a történet végén megöli magát, mert az élete immáron reménytelen. 

Az átváltozás a filmben is megnyilvánul egy nagyon látványos és kemény jelenetsorral. Nina egyenesen maga ellen küzd, és ezt a saját szemével élhetjük át. Gyakran zavaros, zavarba ejtően elveszthetjük a cselekményszálat, éppúgy, mint maga a főszereplő is. A nézőre olykor lesújtóan, olykor elkápráztatóan hat. Nagyszerű alkotás, alakítás. A hatása alatt tart minket, elkápráztat és lenyűgöz. A Fekete hattyú nem csak szépségével, de keménységével is belopja magát a szívünkbe.