Főzicske tánccipőben! Étterem a harmadik emeleten

A főzés művészet, és aki fakanalat ragad, annak csupán el kell döntenie, hogyan közelíti meg mindezt. Valaki a képzőművészetekkel társítja, teszem azt abból a célból, hogy egy kis alkalmi szobrocskát varázsoljon a tányérra. Mások a tánchoz hasonlítják, hiszen minden lépésnek megvan a maga helye. Olykor pedig épp ellenkezőleg: nem baj, ha a tánclépések egy kicsit összekeverednek, vagy éppen újak születnek, ahogy az ember sürög-forog a konyhában. 

Talán az újonnan létrejött budapesti lakásétterem, sem véletlenül rendelkezik ezzel a kis jeligével: Főzicske tánccipőben. Engedjétek meg tehát, hogy körbevezesselek benneteket a harmadik emeleti lakásban, mely most már egy-egy este erejéig éttermi fényekben tündököl. 

Ahogy belépünk rögtön a konyhába érkezünk, máris csábítanak bennünket az illatok, és keresni kezdjük a titkot, pontosan úgy, ahogy a többiek is a helyiségben. Tíz különböző ember, és tíz különböző világ egy helyen és mégis kezdettől fogva igen kellemes hangulat, hiszen mindenkit a hasa, na meg a kíváncsiság vezetett idáig. 

Kezdetnek egy pohár finom körte illatú fehérbor, majd asztalhoz ültetnek. Habár odakinn hűvös az idő, a teríték már a tavaszt idézi, igen változatos. Itt-ott hiányzik a készletből egy darab, amit szintén egy másik, hiányos készletből pótolták. De ki ne tört volna már el véletlenül poharakat, tányérokat csonkítva ezzel a kollekciót?! Egy lakásétterem, attól jó, hogy azok az eszközöket és kiegészítők találhatóak meg benne, amik a tálalószekrényből előkerülnek. Így megmarad az otthon meleg bája, ami oldja a vendégek esetleges zavarát. 

Ez valóban nem is tart sokáig, hiszen rögtön előkerülnek történetek éttermekről, élményekről, ételekről, eljárásokról. Tapasztalatok cserélnek gazdát minden egyes percben és talán, mindenki tanul egy kicsit aznap este. A kellemes beszélgetés közben, sorra érkeznek az elképesztő ételek, és a csodás borok. A fogások között pedig egy kis pihentető jazz szól, élőben a sarokból. 

Miu

Erika

Közben szeretném bemutatni nektek a házigazda párost: Két nő, két barátnő, két anya és két külön világ, amely a konyhában tökéletesen megfér egymás mellett, sőt jobban talán nem is egészíthetnék ki egymást. Miu és Erika, avagy a művészlélek és a racionális. Az este folyamán is csodálatos ételek kerültek ki kezeik alól. Most pedig hallgassuk meg őket, ételekről és a kis harmadik emeleti étterem kezdetéről. 

Először is, arra lennék nagyon kíváncsi, hogy hogyan indult maga a lakásétterem? Honnan jött az ötlet? 

Én nagyon szeretek főzni, - mondja Miu - számomra ez a kreativitás egy módja. Én is művész vagyok, és azt gondolom, hogy a gasztronómia is egyfajta művészet, de a gyerekeim megnőttek és már nem igényelték, hogy költeményeket tegyek eléjük az asztalra. Aztán, találkoztam mindenféle könyvvel, különböző műsorokkal, amely azt a húrt pengeti, hogy igenis másoknak főzni és hangulatot csinálni. 

Ez egy teljesen újszerű ötlet: Különböző szálakat és embereket próbálunk az ízek és az illatok kapcsán összehozni. Most például, ahogy eszünk iszunk nem is igazán ezen van a hangsúly, hanem az emberi kapcsolatokon. Az ételek és az italok csupán a fűszerezés. 

Erikát régóta ismerem, és tudom, hogy nagyon jól főz, ráadásul sokkal racionálisabb és közgazdaság szemléletűbb mit én. Úgyhogy enyém volt az ötlet, ő pedig hozzátette, ami belőlem hiányzik. Így lett ez a történet, egy kerek egész. 

Attól még, hogy „az étel csupán a fűszerezés” azt hiszem, nem mehetünk el mellette szó nélkül. Ha jól tudom az előétel egy régi családi recept alapján készült. 

Ez egy sonkás omlett, ami valóban nagymamámnak a receptje. Családi, karácsonyi előétel volt mindig. Nagyon könnyű, nagyon-nagyon finom. Különböző sonkák daráléka van, egy ilyen omlett szerű tésztában, ami szintén egy ilyen tejfölös/tejszínes sonka darálékkal megtetőzve. Mindez egy salátapamlagon tálalva. 

A levesről egy kedves vendég azt nyilatkozta, hogy olyan volt, mint egy frissítő zöldségkoktél, amit az ember nyárestéken szívesen elkortyolgat. Valóban igazi frissítőként hatott, de mi is volt ez pontosan? 

Én nagyon szeretem a zöld ízeket vegyíteni, és arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha ezt egy levesben meg lehetne csinálni. Ezek a neutrális ízek (mint például a brokkoli meg a borsó) amik egyébként önmagukban nem, együtt mégis semleges érzést keltenek. A petrezselyem, bazsalikom és a tejszín így egyszerre le tudja kerekíteni és mégis meg tudja bolondítani. Így lett ez egy ilyen nagyon tavaszi, zöldkrémleves. 

A tésztát magam is meglestem, miközben készült. De azért mesélnétek róla egy kicsit? 

Nagyon-nagyon régóta főzök, több mint harminc éve, és már eljutottam odáig, hogy az étel akkor jó, ha egyszerű. – mondja már Erika, hiszen a főételek az ő kreációi. – Az olasz ételek, pedig nagyon-nagyon egyszerűek. Ez a tintahalas tészta is egy ilyen típusú recept. Lényegében úgy készült, hogy kitaláltam valamit és azt úgy megcsináltam. 

A borjú is hasonló elgondolás alapján készült? 

Igazából megfogadtam, hogy nem fogok kísérletezni és valami olyat fogok főzni, amit régóta csinálok, de azért a vérem rossz, így mégiscsak kísérleteztem. Szóval ez a portugál módra készített korianderes borjú, saját fejlődés. Lénygében semmi egyéb, mint két francia recept összetolásának, megváltoztatása. Eredetileg marhahúsról szólt, majd borjúhús lett belőle. De ha már borjú, akkor nem ezt rakunk bele, hanem azt, és akkor inkább így csináljuk… 

A „portugál módon” viszont csak egy fedőnév. Amikor a barátainkkal Portugáliában nyaraltunk, ettem egy olyan kagylót, ami tele volt koriander zölddel és hihetetlenül ízlett. Így aztán, ha koriander, akkor nekem Portugália. 

Végül elérkeztünk a desszerthez, ami igazán könnyedén zárta a fogások sorát. Erről is hallhatnánk pár szót? 

A desszert az én feladatom volt – kezdte Miu. – és valóban, ha csak tehetem, főleg egy ilyen hosszú menüsor végére ezt a nagyon könnyű olasz édességet szoktam elkészíteni. A gyümölcsszósz, ami most ezen volt, nem csak különböző erdei gyümölcsöknek a válogatása, hanem egy speciális meggy zselében volt elkészítve. De ez egy külön történet. Kőszegről van a piacról és meg van bolondítva egy kis ezzel-azzal. 

Nekem a panna cotta maga egyébként, egy személyes, velencei élmény. Ott ettem először egy fantasztikus vendéglőben, és a mai napig a számban érzem azt a csodálatos ízt. 

Még egy utolsó kérdést, ha megengedtek: az ételek receptjeivel találkozhatunk majd valahol? Vagy hadi titkot képeznek? 

Nem, dehogy nincs ebben semmi titok, szeretnék majd e célból egy blogot létrehozni, ahol mindent megtalálhatnak rólunk és az ételeinkről. Sajnos, még mindez egy kicsit várat magára, többek között azért, mert még a lakásétteremnek nem sikerült nevet adni. 

Én személy szerint nagyon várom az oldal érkezését, hiszen csodálatos ételek születtek ma este. Köszönöm a meghívást. 

Ezzel elérkeztünk az este végéhez, hiszen az az öt óra (ami első hallásra nagyon soknak tűnhet) rettentő hamar elrepült. A vendégek sorra szállingóznak haza. Mindenki viszi magával, egyrészt azt amit már nem fért belé, másrészt pedig az ízeket, a tapasztalatokat és magát a nem mindennapi élményt. 

Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek! A fejleményekről pedig mindenképpen értesítünk benneteket!