A magyar kajak-kenu válogatott küldöttségünk legjobb eredményét érte el a 2012-es londoni olimpiai játékokon. A 3 arany-, 2 ezüst- és egy bronzérmet szerző csapat ezzel nem csak a magyar delegáció legjobbja lett, hanem a sportághoz kapcsolódó éremtáblázaton is kivívta magának az első helyet, megelőzve ezzel legfőbb ellenfelünket, Németországot.
2012. augusztus 8.
Sajnos nem a legjobban indult számunkra az olimpia. Vajda Attila C-1 1000 méteres döntőben a pekingi aranyérem után most csupán a hatodik helyen ért célba, ezzel kisebb-nagyobb csalódást okozva a hazai szurkolóknak. Vajda a döntő utáni interjúban elmondta, hogy egyáltalán nem csalódott, mindent megtett, amit csak tudott, és nincs elkeseredve, hiszen igencsak nagy nevek előzték meg.
"Azért jöttem ide, hogy kihajtsam magam, mindent megpróbáltam, indítottam, de gyorsabbak voltak a többiek. Ilyen a sport, egyszer fenn, egyszer lenn. Most van újra négy évem. Változnak az idők, ez a mezőny nyolc éve, de négy éve sem volt ilyen, nagyon összesűrűsödött. Aki bekerült a döntőbe, azok közül bárki nyerhetett.”
A nap további részében számunkra váratlan és örömteli eredmények születtek.
1000 méteres férfi K-2-ben Dombi Rudolf és Kökény Roland csodálatos versenyzéssel, szoros és izgalmas befutóval értek célba. A portugál hajót csak egy hajszál választotta el a magyaroktól a célvonalnál, sokáig nem is lehetett tudni, hogy ki lett a győztes, ám ez a lényegen nem változtat!
"Éreztem, de nagyon necces volt, biztosat nem tudtam volna mondani abban a pillanatban. Nagyon úgy mentünk, ahogy elterveztük, tartottuk magunkat az előre lefektetett dolgokhoz. Megcsináltuk, amit begyakoroltunk, meg amit tudunk is.” –Kökény Roland nyilatkozata
Párosunk sporttörténelmet írva megszerezte a magyar kajak-kenu sport első olimpiai aranyérmét ebben a számban.
A nap utolsó érdekeltsége a női K-4 500 méteres döntője volt. Itt Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin és Fazekas Krisztina képviselte hazánkat. A négyes remekül rajtolt, a táv feléhez érve még a fehérorosz és német egységgel együtt eveztek, ám ekkor szédületes hajrát indítva otthagyták ellenfeleiket és félhajónyi előnnyel megnyerték a döntőt.
„A célban hosszú ideig fel sem tudtam fogni, hogy nyertünk. Nem tudom elmondani, hogy ez milyen érzés, egyszerűen felfoghatatlan. Az első húzásba belenyúltam, nagyon elkaptuk, és nem tudtak elmenni egy centit se a többiek, tudtam, hogy ezek után ez a négy csaj nem adja oda az aranyat senkinek.” - Nyilatkozta Szabó Gabriella a futam után
1992 óta nem tudott magyar egység olimpiát nyerni ebben a számban, rendre a németek mögött végeztünk a világversenyeken, és most végre sikerült győzni.
Korábban nagyon sok támadás érte Storcz Botond szövetségi kapitányt, hiszen ez a négyes a zágrábi Európa-bajnokságon csupán bronzérmet szerzett.
Azt hiszem, így utólag mindenki egyetért azzal, hogy a kapitány kiválóan válogatta össze a csapatot.
2012. augusztus 9.
A nap első hazai érdekeltsége a férfi K-4 1000 méteres döntője volt. A magyar egységet Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás és Pauman Dániel alkotta. A női négyeshez hasonlóan sajnos ők sem kapták meg teljes bizalmat a magyar szövetségtől, mivel az Európa-bajnokságon csupán az ötödik helyet szerezték meg, ám ez egyáltalán nem szegte kedvüket, talán még a bizonyítási vágyukat is növelte.
Az első rajtnál a magyar hajó kiugrott, így meg kellett azt ismételni, de az újraindításnál már óvatosabbak voltunk. Már a táv elején a második pozíciót foglalta el a négyes az ausztrál hajó mögött, és végig ott tudtak maradni. Kammererék erőn felül teljesítettek és bebizonyították mindenkinek, hogy igenis van helyük az olimpián. Az ezüstérem megszerzése mindenképpen szép meglepetés volt.
A következő döntőnk a női K-1 500 méteres futama volt, ahol az előző nap négyesben aranyérmet szerző Kozák Danuta képviselte hazánkat. A táv első felében látható volt, hogy az aranyérem sorsa a magyar és ukrán hajó között fog eldőlni. Danuta végig egy fél hajóval az ukrán Oszypenko mögött evezett, külső szemlélőként elúszni látszott az újabb aranyérem, aztán a célhoz közeledve a magyar lány óriási hajrát indított meg és tekintélyt parancsoló előnnyel első helyen végzett. Ezzel 2 nap alatt megszerezte második aranyérmét az olimpián.
„Megpróbáltam teljes erővel menni, nem figyelni másra, így fogalmam sem volt, hogy hol állok pontosan. Csak azt érzékeltem, hogy a mellettem lévő pályákon nincs senki, aki velem tart. A célban tudtam meg, hogy az elején a nagy riválisom, az ukrán belekezdett, és csak második voltam féltávnál. Remélem, ez még nem a csúcs, lesz még pár olimpiám, és a négyessel is szeretnék további sikereket elérni. Nagyon boldog vagyok, jól sikerült minden: a felkészülés, az előfutam és a verseny is. Köszönöm mindenkinek, aki segítette a felkészülésemet." – nyilatkozta Danuta a döntő után
A nap utolsó érdekeltsége a női K-2 500 méteres futama volt, ahol Kovács Katalin és Douchev-Janics Natasa kettőse állt rajthoz. Ez a páros az előző 2 olimpián aranyérmet szerzett ebben a számban így nyílt titok volt, hogy a lányok triplázásra készültek és hát valljuk be mi szurkolók is egyértelműen aranyérmet vártunk tőlük. A lányok mindent megtettek, amit ott akkor tudtak, de a németeket nem sikerült megverni, másodikak lettek. Megszoktuk már az aranyat a lányoktól, és persze csalódás volt az ezüstérem nekik is és nekünk is, de ha figyelembe vesszük, hogy Kovács Kati már hosszú ideje kézsérüléssel edzett, Janics Natasa pedig tavaly szeptemberben adott életet kislányának és tért vissza ilyen hamar a sporthoz nem is hangzik olyan csalódást keltően az a második hely. Persze ez a lányokat egyáltalán nem vigasztalja.
"Csalódott vagyok, hiszen nyerni akartunk, és nem sikerült. A németek borzasztóan erősek voltak. Nem mentünk mi sem rossz pályát, de ha edzésen így teljesítünk, akkor visszamegyünk, és még egyszer végigevezzük. Valami miatt nem tudtuk kihozni magunkból a maximumot. Sajnálom, hogy hiába húztuk végig az utolsó centiméterekig, nem volt elég. Most ennyi volt bennünk." –Kovács Kati nyilatkozata.
2012. augusztus 11.
Az utolsó napon az eddigiekhez hasonlóan három döntőszámban voltunk érdekeltek. Ezen a napon rendezték meg a sprintszámok, azaz a 200 méteres távok döntőit.
Női kajak 200 méteren ismét a már háromszoros olimpiai bajnok, Douchev-Janics Natasa állt rajthoz. A papírforma és az elvárás vele szemben hasonló volt, mint a páros futamában: az aranyérem megszerzése. Natasa rajtja sajnos nem sikerült a legjobban, féltávnál még a középmezőnyben evezett, ekkor megpróbálta megnyitni a tőle jól megszokott erős hajrát, ám ez most csak a harmadik hely eléréséhez volt elegendő. Mind Natasa, mind pedig a nézők szomorúan vették tudomásul, hogy az új-zélandi és ukrán hajó gyorsabb volt azon a napon:
"Amikor kimentem a pályára, nem éreztem magamban azt az erőt, amit szoktam. Lehet, hogy túl nagy volt a szél, és ez zavart. Nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények fogadnak majd a pályán. Menet közben pedig, amikor éreztem, hogy nem megy úgy a hajó, a második helyben reménykedtem, de sajnos nem sikerült. Két éremmel térek haza, de sajnos a legfényesebb nélkül. Más biztosan örülne, hogy kétszer dobogóra állhat. Most végig kell gondolnom, mit kell másként csinálnom. Azt érzem, hogy a koromhoz képest túl sokat versenyeztem az idén, és talán emiatt maradtam le az aranyról kétszer is. Kicsit elment a kedvem a kajakozástól..."
Bár Natasa eredményei bennünket kissé letörtek a szerb sajtó épp a kiváló eredményei miatt kezdett bosszankodni. Illetve inkább azért, mert ezeket a jó eredményeket a magyar nemzetnek szerezte.
A kajakos bajnoknő Szerbiában kezdte pályafutását, első ifjúsági mezőnyben megszerzett aranyérme után azonban a megfelelő körülmények, felkészítés és megbecsülés hiányában Magyarországon folytatta a versenyzést és az óta is bravúros teljesítményt nyújt: 3 olimpiai, 18 világbajnoki és 17 európabajnoki aranyérmet szerzett.
Az olimpiai bronzérem utáni csalódottsága és kedvtelensége szerencsére elmúlt Natasának, újra győzni és bizonyítani akar. A napokban felröppent néhány hír, melyek szerint Szerbiába visszatérve fog tovább versenyezni, ám ezeket a híreket ő maga cáfolja, ennek pedig az egész ország nagyon örül. Óriási veszteség lenne, ha itt hagyná az országot az egyik legsikeresebb kajakozónk.
Dudás Miklós élete első olimpiáján vett részt Londonban K-1 200 méteres számában. Ez a mezőny olyan erős, hogy vele az egyetlen elvárás az volt, hogy próbáljon meg döntőbe kerülni. Ez viszonylag könnyen sikerült neki. Dudás a döntőben jól rajtolt, és igyekezett tartani a tempót a többiekkel. Szoros befutó után végül a hatodik, azaz pontszerző helyen ért célba.
A kenus sprinterek között Vajda Attila indult magyar színekben. Nem ezt tartja fő számának, és nem is tartja magát igazi sprinternek Vajda, de igyekezett mindent megtenni, hogy a lehető legjobb helyen végezzen. A B-döntőbe kvalifikálta magát és ott a harmadik helyen ért célba, így összességében a 11. helyet szerezte meg.
Rengeteg magyar néző látogatott el Eton Dorneyba a futamokra, és nem hiába zengett a lelátókról a Ria-Ria-Hungária, majd a Szép volt Fiúk/Szép volt Lányok az éremátadásoknál. Kajakosaink csodálatos pillanatokat szereztek mind a helyi közönségnek, mind a Tv készülékek előtt ülő nézők számára. Gratulálunk mindenkinek és további sok sikert és kitartást kívánunk!
