Kerstin Ergenzinger installációival érzékszerveinkkel érzékelhetjük majd az eddig érzékelhetetlennek hitt tárgyakat. A kiállítási tárgyak arra emlékeztetnek hogy környezetünk felmérése és értékelése szubjektív, instabil és állandó változás jellemzi. A Berlinben élő képzőművész reaktív installációja a véletlenszerű, szinte érzékelhetetlenül finom mozgást, vagyis az általa keltett rezgést teszi láthatóvá és hallhatóvá egy természeti formának tűnő, ám tökéletesen mesterséges térbeli alakzat hajladozásának és zörejeinek segítségével.
A művész munkájának jellegzetessége a különleges anyaghasználat, így a Vörös zaj eszköztára is leginkább a természet és orvostudományhoz köthető. Szeizmométer és nitinol huzal hozzák ugyanis mozgásba az óriási száraz levélhez hasonló, függő kinetikus tárgyat, melynek hullámzását a terembe belépő látogató léptei is befolyásolják.
A szeizmométer olyan berendezés, amely a talajmozgást valamilyen egyéb, könnyebben mérhető fizikai mennyiséggé (pl. elektromos feszültséggé) alakítja át, ez a feszültség stimulálja a beépített nitinol huzalt, ezt a nikkel és titán ötvözetéből álló, rendkívül rugalmas, úgynevezett emlékező anyagot. Mivel a nitinol visszanyeri a formáját a nyúlását előidéző fizikai behatást követően, ezért mesterséges ínként vagy izomként is használható. A fizika az előre meghatározott, mégis beláthatatlan folyamatok keltette zajokat színeknek felelteti meg. A vörös zaj, más néven Brown-zaj olyan, véletlenszerű mozgás által produkált zörej, mely leginkább halk vízesésre, vagy távoli zivatarra emlékeztet. A gázokban és folyadékokban lebegő részecskék véletlenszerű mozgását, s hogy a vörös zaj az összeütközések következtében alakul ki, Robert Brown írta le (alátámasztva ezzel az anyag atomos szerkezetének elméletét).
A tárlat 2013. július 26. és szeptember 1. között látogatható a Műcsarnokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése