Ki ne ismerné a kis, szürkenadrágos cseh mesehőst, Kisvakondot? 2012. március 24. és április 8. között a Millenáris Fogadó épületében megtekinthetünk egy róla szóló kiállítást.
A kiállításon a rajzfilmhez készült vázlatok, skiccek és eredeti grafikák is ki lesznek állítva, de talán még lényegesebb, hogy folyamatosan peregnek majd egymás után a rajzfilmek, és mindenféle Kisvakond-relikviát lehet beszerezni a kiállításra érkező cseh Kisvakond-bolt kínálatából.
A tárlaton sokmindent megtudhatunk a népszerű rajzfilmhős szülőatyjáról, Zdenek Milerről is. Többek között az ötlet kialakulásának történetét.
Az író azt a feladatot kapta a csehszlovák államtól, hogy készítsen filmet a gyerekeknek a szocialista gazdaság vívmányairól, elsőként a textiliparról. Miler a propaganda-feladattól félve, de a Walt Disney-féle amerikai rajzfilmek állathőseitől lenyűgözve olyan figurát keresett maga körül, amely még nem szerepelt rajzfilmben, de képes elkapni a nézők figyelmét és elnyerni szeretetét. Ötlete az volt, hogy ne a propagandafilmekben gyakran feltűnő narrátor "bácsi" magyarázza el a gyerekeknek, hogy készül a szövetnadrág, hanem egy szerethető állatkarakter, aki megtölti élettel a filmet.
Az anekdota szerint akkor találta meg hősét, amikor átesett egy nagy buckán, egy hatalmas vakondtúráson. "Hosszú időbe telt, míg rájöttem, amikor Kisvakondot rajzolom, voltaképpen magamat rajzolom" - mondta hőséről Miler, aki később többször elmesélte az újságíróknak, hogy nem volt könnyű dolga Kisvakond kitalálásával, hiszen a vakond nem egy túl kedves és szimpatikus állat. „Bosszantja a kertészeket, és csak néz vaksin a világba.” Azért is találta neki ki a zsebes nadrágot, hogy közelebb hozza az emberekhez hősét.
És sikerült is. A méltán népszerű mesehős a közép-európai filmgyártás legkelendőbb exportcikke lett, kalandjait 85 ország vásárolta meg.
