Van néhány hely a világon, ahol egy időben rendkívüli módon összesűrűsödnek az események, s így jelentékeny kulturális teljesítmények helyszíneként írhatják be magukat a világ történelmébe. Többek között ilyen hely a svájci St. Gallen, azon belül is az Erker-komplexum: az Erker Kiadó, Galéria, Műhely és Találkozó.
Az igen sokszínű Erker-komplexum a háború utáni nemzetközi kortárs képzőművészeti mozgalmak egyik meghatározó központja. Kiállításaival, kiadói tevékenységével, képzőművészeti alkotóműhelyével, méltó helyet foglal el a leghaladóbb nyugat-európai kortárs képzőművészeti szellemi centrumok sorában. Az 1945 utáni időszakot az új absztrakt útkeresések korszakának, összefoglaló névvel informelnek, vagy formátlan absztrakciónak nevezi a nemzetközi művészettörténet-írás.
Az informel két központja, Párizs és New York mellett St. Gallen jelenti a háború utáni nonfiguratív művészet harmadik fontos csomópontja, kimagasló színvonalú szellemi centrumát, ahol képzőművészek, kritikusok, írók, filozófusok rendszeresen találkoztak, együtt dolgoztak, s néhány évig itt is éltek. Az Erker-komplexum a sokszorosított grafikai kísérletezések, a technikai és a formai sokféleség otthonává vált. Az Erker Műhelyben alkotó legjelentősebb művészek: Hans Hartung, Antoni Tàpies és Günther Uecker, továbbá: Max Bill, Piero Dorazio, Giuseppe Santomaso, Robert Motherwell, Mark Tobey, Giuseppe Capogrossi, Serge Poliakoff, Asger Jorn.
A szobrászok közül Alexander Archipenko, Eduardo Chillida, Ossip Zadkine vagy Fritz Wotruba is csatlakoztak hosszabb-rövidebb időre ehhez az alkotóközeghez, és olyan neves írók, költők, művészettörténészek, kritikusok, filozófusok is megfordultak St. Gallen-ben, mint Jean Cassou, Max Frisch, Ezra Pound, Eugène Ionesco, Martin Heidegger, Peter Huchel, Friedrich Dürrenmatt, Ernst és Friedrich Georg Jünger, Joseph Brodsky, Halldór Laxness.
A kiállítás ezt az összetett Erker-jelenséget, annak is a fénykorát (1962-1987), a St. Gallen-ben megforduló művészek ottani munkásságát kívánja bemutatni, és nemzetközi művészettörténeti jelentőségét hangsúlyozni. A tárlat jó alkalmat adhat egy kevésbé ismert összművészeti szellemi központ szélesebb körű népszerűsítésére képzőművészeti és irodalmi alkotások, eredeti hangfelvételek és archív fotók segítségével. A kiállítás gerincét és apropóját a 2010-ben a svájci Franz Larese és Jürg Janett Alapítvány adományaként a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteményébe kerülő, az Erker Műhely fénykorából származó nagyértékű műegyüttes adja. St. Gallen, Zürich és Drezda után Budapest a világ negyedik városa, ahol közgyűjteménybe kerültek az Erker-korszak jelentősebb műalkotásai. A kiállítás március 22. és július 1. között tekinthető meg a Szépművészeti Múzeumban.
