A méltán világsikert megérő Harry Potter sorozat írónője, most egy felnőtteknek szóló könyvvel rukkolt elő. Ennek sikere talán még az előző könyvek sikerét idézi, azt gondolom, nem ez a regény okozza a hatalmas felhajtást.
Társadalomkritika, kisvárosi történet. Így készült, ám ez úgy tűnik, túl nagy falatnak bizonyult. Elnagyolt jellemrajzokat találunk, abszolút humor mentesen. A kifinomult előkelő család, és a szegény, drogos, gyermekeit egyedül nevelő anya története szépen kidomborodik, ám ezzel szemben a történet nem sok eseményt tartalmaz: talán nem túlzás azt állítani, hogy a regény bizony unalmas.
A városi tanácstag Barry Fairbother halálával indul. A helyére sokan pályáznak, és ennek tisztázása után a város honlapján eddig eltitkoltnak hitt események vállnak nyílvánossá a jelöltekről. A mű tetőpontja talán a két gyermek halála, ám ezután hirtelen ér véget a regény, nem biztosítva megoldást az olvasóknak.
A szerkezete nem elég tagolt, világos. a szereplők nincsenek elég jól elkülönítve, én még a mű végére sem minden esetben tudtam, hogy melyik gyerek melyik családhoz tartozik. Ám a Weedon családról szóló részeket kifejezetten nem szerettem, hisz az a nyelv, amelyet ők használnak, talán a megbotránkoztatást akarták elérni, ám ehelyett csak frusztráló részeket hoztak létre a regényben.
Összefoglalva: a regény önmagában nem érdekes, én, mint Harry Potter rajongó csalódtam az írónőben, de azért annyira nem is éreztem időfecsérlésnek az ezzel való foglalkozást. Ám ezután minden rajongónak ajánlom a Potter kötetek újraolvasását, hogy helyre kerüljön emlékeikben az írónő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése